Egyszer minden jóra fordul

-Irish!Irish szerelmem! Kérlek ne hagyj itt!-kiabálta, a még meleg testemnek.
-Igérem, én mindig veled leszek, bármerre sodor is majd a sors.ÉN örökké kísérni foglak bárhova mész.Mi örökké együtt leszünk!Nem hagylak el soha-mondtam a könnyeimmel küszködve.
Úgy se hallotta amit mondtam.Pedig ha hallotta volna.Hátulról megölelem őt.Beszívtam finom illatát,amit többé lehet nem tehetek.Lou megsimogatta a kezem,adott a homlokomra egy utolsó puszit,majd felállt és kiment.Aztán jött be a többi 4 fiú.Látszott rajtuk,hogy sírtak,mivel  piros volt a szemük és szipogtak.
Először Harry jött oda hozzám.
-Sajnálom Irish! Nem így akartam! ÉN..ÉN-és elsírta magát.Megfogta a kezem,felemelte, hozzá tette az arcához és így szólt.
-Az én hibám!Sajnálom-mondta akadozva.
Aztán ő is kiment.Valószínűleg Louis-hoz.Remélem megvigasztalja.Most Liam volt a soros.
Ő is megfogta a kezem és mondta a mondani valóját.
-Sajnálom,hogy nem tudtunk olyan sokat beszélgetni.Sajnálom,hogy nem ismerkedtünk meg jobban.De szerettelek.Majd ős is kiment.
Zayn és Niall egyszerre jöttek oda hozzám.Az arcom két felére puszit adtak,majd egyszerre mondták:
-Nyugodj békében.Vigyázz ránk.
Na jó itt már eltört a mécses.Nem tudom őket többé megölelni.Nem látnak és nem hallanak.Nem létezek.
Niall a kezével betakarta az arcát, és zokogott.Talán Louis-on kívűl ő fogadta a legrosszabban a dolgot.
megsimogattam a hátát és azt súgtam a fülébe:
-Semmi baj! Én mindig itt leszek! Ireland 4ever!
Erre Niall mintha hallott volna,felkapta a tekintetét,megrázta a fejét és kiment a szobából.Zayn még mindig ott ült.Az arcomat fürkészte,hátha lát még valami életjelet.Nem talált.
-Örökkön örökké! -súgta Zayn a fülembe,majd elhagyta a szobát.
Leültem az ágyamba és zokogtam.Egyszer minden jóra fordul nem?Úgy értem nem lehet örökké ilyen érzésem.