Amikor kimondta azt a szót,hogy örökké,összetörtem.Kifutottam a szobából egyenesen Haza. Nem,Nem Louis-hoz,hanem HAZA. Anyához,talán még nem tudta meg a hírt és még láthatom mosolyogni.Annyira jó lenne még őket megölelni.Apát,aki már nincsen,de még egyszer megölelni,Anyát aki valószínű,hogy otthon buzgón mosogat.Aztán pár órával később már ott fog sírni a kanapén,és miattam.Nem tudom majd megvigasztalni.DE talán tudok neki se.....Egy fehér fény jelent meg előttem.Vajon tényleg ezt írják meg a könyvekben is??Ez lehet az fény,amibe ha bemegyek,soha többé nem jövök vissza,csak majd a felhőkből nézhetem őket.Be kell mennem úgy érzem,nem maradhatok itt.BESÉTÁLOK először a kezemet rakom be.Mintha ezernyi kéz simogatná kellemesen a kezemet.Amikor teljesen átléptem,megláttam apát,ahogy áll előttem és könnyezik.
-Apa!!-kiáltottam neki és könnyeim csordultak le az arcomon.
-Kislányom!!Miért nem vigyáztál magadra??-mondta könnyekkel teli arcal
-Úgy hiányoztál!!Apukám
-Miért nem maradtál ott??Meghaltál,láttam.De ott volt Lou akire ég vigyáznod kellett volna.
-Én innen föntről fogok rá vigyázni.Te is innen föntről vigyáztál rám.Most rajtam a sor,hogy vigyázzak valakire.
-Te tudod kislányom.
Húú ez tényleg nagyon rövid rész lett tudom.De ezt nem is szántam úgy résznek.Ez egy kicsi bevezető,hogy mi lesz a következő időben.Remélem fogjátok olvasni :) XOXO Vivi
