My angel for 23 night

Halál,amely az élet rendje amelyen egyszer mindenki túlesik. Valaki könnyen,valaki nehezen fogadja.
Kinyitottam a szemem,megrebegtettem a szempilláim.Majd felkeltem.Érdekes,már nem érzek semmilyen fájdalmat,pedig tudtommal , nemrég autóbalesetet szenvedtem.A könyvekben pedig úgy írják le ,az "Istenem,hogy fáj,majd meg halok" című dolgok,most nem mondhatóak rám. Egy nyivákoló sípolást hallok majd,hogy szaladnak be a nővérek és a doktorok.Reflexből felpattantam az ágyról és integettem,hogy lássák ,hogy jól vagyok.Átrohantak rajtam,és futottak tovább. Várjunk csak,átrohantak rajtam?Mi? Hogy mi? Ez nem lehet! Meg kell fordulnom ,hogy bebizonyosodjak mindenről. Egy fehér arcú lány, a mellkasát pumpálják,próbálnak életet lehelni vele.És tudjátok,vannak azok a tappancsok,amik elektromosságot bocsájtanak ki és az ember mellkasára,hogy beindítják a szívét.Úgy látszik  nem sikerült ez az egész.Az orvos megszólalt.
-Sajnos elvesztettük...a halál beállta délelőtt 10óra 22 perc
Közelebb mentem a lányhoz,hogy megnézzem,kit is veszítettünk el.Mi??? Ez...ez képtelenség!!! Ne én ezt nem akarok! Én még élni akarok! Lenéztem magamra és olyan furcsa voltam.Az orvos kisétált,én pedig követtem őt.Az összes fiú ott volt.Harry bekötött kézzel ült ott,ő és Lou volt az első aki felpattant az orvoshoz.
-Mi történt doktor úr? Felébredt? -Kérdezte Harry mosollyal az arcán.
Az orvos lehajtotta a fejét,és ígyszólt :
-Részvétem...Irish....már nincs közöttünk....a szíve,megadta magát...
-Mi? Nem! Az nem lehet! A nem...-Dadogta Louis
-Szerelmem itt vagyok! -Kiabáltam neki és megakartam ölelni,de  a kezem átment a vállán.
Felemelte a fejét,majd folytatta.
-Megnézhetem?-Kérdezte könnycseppek közt.
-A maga döntése,fiatalúr...
Majd erélyesen berontott a szobába.
-Irish! Irish! Szerelmem! Ne hagyj itt! -Kiabálta nekem...vagyis a holttestemnek.